A távolsági hőszállítás vesztesége

Az energia szállításánál óhatatlanul felmerülnek szállítási veszteségek, de jellemzően így van ez a víz, a gáz, a villamos energia, de még a termények szállításánál is.

A távhő szállításánál a hőveszteség a vezetékekre helyezett hőszigeteléseken keresztül távozik el a keringtetett vízből. Minél jobb a hőszigetelés, annál kisebb a veszteség. Jó hőszigeteléssel nagyon nagy távolságokra is el lehet szállítani a hőt gazdaságosan. Például Ausztriában Graz város hőellátását javarészt a várostól 20 km-re található mellachi erőműben termelt hőre alapozzák, ezért a két helység között távvezetéket építettek ki. Az összehasonlítás kedvéért, Pécsett a távhőellátás hőbázisául szolgáló erőműtől a legtávolabbi távhőfelhasználó sincs távolabb 5-6 km-nél.

A szállító vezetékek elhelyezésére két lehetőség van, vagy a térszint fölötti, vagy a térszint alatti vezetést lehet választani. Hőtechnikai szempontból a föld alatti elhelyezés kedvezőbb. Ugyanolyan hőszigeteléssel ellátott vezetéknél a föld alattiak hővesztesége kisebb a levegőben vezetetteknél. Egy kevésbé hőszigetelt vezeték a föld alatt egyenértékű lehet a hőveszteség szempontjából egy jobban hőszigetelt, levegőben vezetett csővezetékkel.

A föld alá helyezett vezetékek azonban jobban ki vannak téve olyan hatásoknak, amelyek bizonyos körülmények között a hőszigetelőképesség leromlását illetve a vezetékek korrózióját okozhatják amellett, hogy az így fektetett vezetékek állapotának ellenőrzése és a karbantartás is nehézkes.

A vezetékek legnagyobb ellensége a víz, ami lehet talajvíz, csapadékvíz, aminek korróziós hatását az utak sózása jelentősen fokozza, de lehet távhő vagy egyéb közmű meghibásodásából származó víz is, a hagyományos fektetési eljárású vezetékeknél mindegyik problémát okozhat.

Az újonnan föld alá helyezett vezetékek védelme minden tekintetben megoldott. Ezek a vezetékek előre, gyárilag hőszigeteltek, a hőszigetelést egy műanyag köpenycső védi a mechanikai hatásoktól és a víztől. A fektetés során a hőszigetelés és a köpenycső folyamatossága az előírt technológia alkalmazásával biztosítható, így a vezetékek várható élettartalma rendkívül hosszú, a tervezett üzemideje alatt a hőszigetelőképességük nagyjából állandó, az esetlegesen környezetükben megjelenő víz sem tesz kárt a hőszigetelésben és a vezeték korrózióját sem eredményezi.

Pécsett a távhőellátást szolgáló vezetékrendszer jelentős része, mintegy 60 százaléka, hagyományos fektetésű, azaz helyszínen hőszigetelt, védőcsatornában fektetett vezeték.
A védőcsatorna sajnos nem biztosítja a vezetékek megfelelő védelmét.

A meghibásodások tapasztalataiból megállapítható, hogy a vezetéklyukadások szinte 100%-ban külső korrózió következtében történnek, aminek legtöbbször az oka a védőcsatornában megjelenő víz, a korróziót gyorsítja a vezeték környezetében nem megfelelően elhelyezett villamos kábel is.

A korróziós pontokon kívül, tehát ahol zavaró tényezők nem léptek fel, a 30-40 éves vezetékek is viszonylag jó állapotban vannak, falvastagságuk megfelelő, de természetesen a hőszigetelés hatékonysága nem éri már el a ma elvárható szintet.

Mit lehet tenni, hogy a veszteségeket csökkentsük?

A gazdaságossági számítások azt mutatják, hogy a régebben fektetett vezetékek hővesztesége messze nem éri el azt a szintet, hogy a veszteségek csökkentése érdekében kicseréljük őket. 
A hibaelhárítások során előkerült nem megfelelő állapotú vezetékeket jó hőszigeteltségűekre cserélhetők, az új vezetékfektetéseket, már csak a kiváló tulajdonságú előreszigetelt védőcsővel ellátott vezetékekkel szabad végezni, a hibafeltárás hatékonyságával csökkenthetők a meghibásodások okozta hő-és vízveszteségek.

Ma már az összes vezeték megközelítően tíz százalékát teszik ki a korszerű, előreszigetelt vezetékek.

Módszeresen, lépésről-lépésre haladva remélhetőleg folyamatosan megszűnnek majd azok a helyek, ahol a felszíni hóolvadásból szabad szemmel is követhetőek a vezetéknyomvonalak.